(Cossidae), a pikkelyes szárnyuak rendjébe, a fonólepkék csoportjába tartozó lepkecsalád. A csápok a fejnél sokkal hosszabbak, a himé fésüsek. Pödörnyelvük elsatnyult. A nőstények rövid tojócsővel birnak és a himnél sokkal nagyobbak. Hernyóik simák, rövid, de erős szőrökkel gyéren mezeltek, kártékonyak, amennyiben különféle élő fák belsejében élnek. Bábjaik hátul tövises övvel jelöltek. Európában 15 faja él, melyek közül hazánkban öt faj található. Nevezetesebbek: A füzfa-ronto farágó (Cossus ligniperda L.), szárnyai hamvasszürkék, barnán habozva és feketebarna harántvonalakkal jegyelve. Szárnyterjedelme 5-6 cm. Európában és Ázsiában él. Junius- és juliusban röpül. Sötétvörös-husszinü hernyójának feje fekete, oldalai világosabb szinüek és tavasztól-őszig füzfák, tölgyfa, nyárfa és különböző gyümölcsfák törzseiben él. Kártékony. A telet nyugvásban tölti és csak a következő év tavaszán fejlődik ki. A gesztenyerontó farágó (Zeuzura aesculi L.). Szine hófehér, számos kerekded acélkék vagy acélzöld folttal és ponttal. Szárnyak terjedelme 50-70 mm. Középeurópában honos. Julius és augusztus hóban röpül. Sárgaszinü hernyója szőrözött fekete dudorokkal diszített és különösen a vadgesztenye-, továbbá a tölgyfa, kőrisfa, szilfa és egyes gyümölcsfák törzseiben él. Kártékony. Hernyója kétszer is áttelel.
a kádár- és részben a kerékgyártónak is legfontosabb tartószerszáma, melybe a megmunkálandó fadarabot befogja és vonó- vagy szivókéssel megdolgozza. Csakis hasított fából való tárgyak megmunkálásánál használható. Alkotó részei a pad, alól a nyereggel, ebbe föl-, leállíthatóan meg van erősítve a kolonc a fejfával, alul lábítóval. Befogásnál a fát ráfektetik a nyeregnyulványra és a fejfával befogják.
l. Quader.
A fák héján élősködő különféle gombák által előidézett betegsége a fáknak, mely a megtámadott rész tágulásában, később rothadásszerü felbomlásában s a héjból kifolyó piszkos lé kifolyásában nyilvánul. Megkülönböztetjük a lombfarákot s a különféle fenyők rákos betegségét, melyeket különböző gombák idéznek elő. L. Fagombák.
város, l. Farukhabad.
A F.-ok lehetnek szabálytalanok v. szabályosak. Az elsőket ott használják, ahol csak a fa összpontosítását célozzák, p. tovaszállítás kedvéért a facsusztatók és a vizi utak mentén. Ily esetekben még a tüzifát is sokszor igy halmozzák fel. A fürésztönkök és szálfák, melyek köbtartalmát már előzőleg és pedig tömör köbmérték szerint állapították meg, ászokfákra felhengeríttetnek v. felmáglyáztatnak. Ha tüzifánál a felrakásolás célját a famennyiség megállapitása képezi, ez esetben, szabályos F.-ba helyezendő, mert a választék mértékegységül s egyszersmind eladási mértékül is az ürköbmétert v. röv. ürmétert használjuk. A F. ugy készül, hogy tetszés szerinti, azonban mindig egész méterekben kifejezett, s mindig vizszintesen kimért hosszuságának két végén két-két karót vernek a földbe, s ezek közé lehetőleg tömötten helyezik a fát, és pedig rendesen csak 1 m. magasságig. Igy járnak el az erdőn, a vágásokban. Állandó farakodókon, faraktárakban, fáskertekben, melyek fekvése mindig sik s ahol a területtel takarékoskodni kell, ott u. n. kereszt- v. kalodarakásokat használnak (l. az ábrát.).
[ÁBRA] Kereszt- v. kalodarakás.
Itt u. i. a F.-ok mindkét végét rudak helyett kalodával v. keresztrakással látják el, melyek az ezek közé közönséges mód szerint (simán) berakott fát összetartják s nagy állékonysággal birnak. A F.-ok magassága 2-5 m. közt változik. Minden két-két méternyi réteget vizszintesen berakott, a hidláshoz hasonló kettős hasábsorral kell egymástól elválasztani. A keresztrakások kalodáiba azonban nem lehet a fát oly tömören berakni, mint a rakás középső, közönséges módra berakott részébe; ennek folytán amazok tömör fatartalma 18 %-kal kisebb.
erdei. Termeléskor a különféle választékok a vágásban szerteszét hevernek; ezeket tehát időnkint össze kell gyüjteni, s a választékok neme és osztálya szerint egymástól elkülönítve, kisebb-nagyobb rakásokba kell összeállítani. Azon helyek, melyeken a fa az összegyüjtés után rövidebb vagy hosszabb ideig hever, az u. n. «erdei rakodók», mindenekelőtt szellősök, vagy legalább szárazak s elég téresek legyenek. Rakodó helyekül a terepviszonyok és a később alkalmazandó szállítás mód szerint az erdei utak mellékét és nyilladékok széleit, a csusztatók közvetlen közelében levő területeket, a vizi utak partjait, de sokszor magának a vágásnak is alkalmas helyeit választjuk, ha t. i. a vágás leendő beerdősítése későbbre elhalasztható.
v. fáskert alatt a fogyasztó hely közvetlen közelében fekvő valamely teret értünk, mely az odaszállított tüzifa készletben tartására állandóan használtatik. A legtöbb ilyen állandó faraktárba a fát szárazon, és pedig többnyire tengelyen szállítják. Ilyen rakodónak minden száraz fekvésü, elegendő téres, a lopás ellen biztosított és a járó művek által megközelíthető hely alkalmas. A raktárak egy másik része - és ezek rendesen a legnagyobbszerüek - vizen kapja a fát, mely körülmény folytán a hely megválasztása bizonyos feltételekhez van kötve és különleges berendezéseket igényel, melyek a száraz uton ellátott fáskerteknél egészen elesnek. Ilyen rakodókat, minthogy mindig a gerebek közelében feküsznek, v. legalább azokkal kapcsolatban állnak, gerebrakodóknak nevezik.
(ejtsd: farallyonesz), 20 km.-nyi hosszuságban, Kalifornia partjaival egyközüen elhuzódó, 3 kis szigetből álló csoport, 50 km.-nyire a Golden Gate-tól, a san-franciscoi öböl bejáratától. D. F.-en, a szigetek legnagyobbikán 1855. 110 m. magas világító tornyot építettek.
(ejtsd: farandol), farandoula, párosan járt, szilaj jellegü tánc, mely a Provenceben divatos, 6/8 taktusban.